4

Sziasztok! Igen tudom h csütörtök van és én azt írtam h minden pénteken fogom feltenni a friss részt. És ez jövő héten már így is lesz. Csak azért hoztam ma az új részt mivel szerintem tudjátok h milyen nap van :D De ha nem akkor a fejezet végén választ kaptok erre a kérdésre.
Szóval a friss jövő hét pénteken érkezik! ÉS rettentő hálás vagyok a komikért meg úgy mindenért :) 
Amúgy még mielőtt valaki azt hinné h Eleanor hater vagyok akkor az téved. Nem azt mondom h a szívem csücske de nem is utálom. A töriben muszáj volt valami rossz ribinek beállítanom :/

Fejfájásra ébredni nem a legjobb. Zúg a fejed közben tompán hallasz dolgokat és még arra sincs erőd, hogy kinyisd a szemed mert már csak a puszta fénytől is még jobban fáj mindened. Tipikus másnaposság jelei. Semmi tud ezen segíteni. Talán egy jó erős kávé meg egy hűsítő zuhany. Aha, csak ahhoz ki kéne nyitni a szemet, amire jelen esetben én nem vagyok hajlandó.
Amúgy is mióta van ilyen szikrázóan világos a szobámban? És miért vagyok libabőrös mikor a nyakamig be vagyok takarva? Jay már megint rendezkedett a tudtom nélkül? Azt nem hiszem ugyanis tudja, hogy utálom ha valaki szó nélkül bejön a szobámba. Csak Louisnak engedtem meg és Ő ezt általában ki is használja azonban soha nem nyúlna a cuccaimhoz.
Louis!
A jó büdös francba. Totál elfeledkeztem róla. Egyáltalán mi történt tegnap éjszaka? Arra emlékszek, hogy Anavál a klub előtt találkoztunk velük és Eleanorral volt. Igen Eleanorral is ment be és vele is volt. Én pedig magam iszogattam. És aztán mi volt?
Hú, ennyire már rég ütöttem ki magam ennyire. Pedig én csak úgy emlékszek, hogy két pohárkával ittam.
Halkan felsóhajtok majd lassan kinyitom a szemem. Először homályosan látok majd mikor végre kitisztul a látásom és felmérem a terepet hirtelen ugrok egyet. Óvatosan emelem fel a fejemet, hogy tudjak körbe nézni.Kicsit sem nyugtat meg az amit látok. Ugyanis az egész szoba ismeretlen a számomra.
Hatalmas ablak ahonnan rálátást nyerek a Big Ben-re, világoskék falak hozzá illő bútorokkal a földön pedig szanaszét hevernek a tegnap este viselt ruháim.
Micsoda?
Mintha puskából lőttek volna ki olyan gyorsan ülök fel amit rögtön meg is bánok ugyanis rájövök arra, hogy meztelen vagyok. Megsemmisülten fogom meg a fejemet és próbálok arra rájönni, hogy mégis mi a fene történt az éjszaka és most hol vagyok és kinek az ágyában. A másik irányba fordítom a fejem és kezemet a szám elé teszem mert közel vagyok ahhoz, hogy felsikítsak. Ilyen nincs. Az nem lehet, hogy Liam alszik mellettem szintén ruha nélkül.
Pedig nem csal a látásom. A hasán fekszik, miközben szét van terülve a szája pedig résnyire ki van nyitva. Még a vaknak is feltűnne, hogy Ő is meztelen. Ami egyet jelent.
Megcsaltam Louist!
Pánikroham lesz úrrá rajtam és zihálva kezdem el szedni a levegőt miközben próbálom meggyőzni magam arról, hogy itt csak valami hatalmas tévedésről lehet szó és nem történt közöttünk semmi. Én soha nem lennék képes megcsalni Louist, ráadásul nem az egyik legjobb barátjával. Az nem vall rám, hisz szeretem őt. Meg amúgy is Liamet nem is ismerem. Vagyis, de....de csak nem vagyunk olyan közeli viszonyban.
- ÁÁÁ - sikítok fel de nem attól, hogy meztelenek vagyunk mind ketten és lefeküdtünk, hanem attól, hogy a kézfejemen ott virít Liam neve. És nem úgy néz ki mintha csak filc tollal lenne ráírva. Nem ennek határozott tetkó formája van. Ami persze épp olyan lehetetlen mint az, hogy lefeküdtünk. Én soha nem varratnák magamra semmit. És ráadásul nem Liam nevét. Mégis miért csinálnék ekkora hülyeséget?
Ez az egész már kezd nagyon nem vicces lenni. Nem emlékszek semmire és ez kegyetlen szar érzés. Ki tudja, hogy mi történt az éjjel. Liam pedig csak békésen alszik. Komolyan nem tűnik fel neki, hogy valaki van az ágyában?
- Ne sikíts - morogja a párnájába, de még arra sem hajlandó, hogy felemelje a fejét. - Így is majd szétrobban a fejem. - kezd el panaszkodni mire én annyira magamhoz szorítom a takarómat amennyire csak tudom és úgy ülök fel. Megköszörülöm a torkom majd lágyan megbököm a vállát hátha attól végre magához tér.
- Fel sem tűnik, hogy valakivel osztozol az ágyban? - kérdezem. És hurrá végre felemelte a fejét. Kómásan körbe pislogott majd a szemei megakadtak rajtam és összehúzta a szemöldökét. Remélem neki több emléke van mint nekem. Nagy nehezen felül és kicsit sem zavartassa magát, hogy tök pucér. Kezemet gyorsan a szemeim elé rakom mire Ő felkuncog. - Felébredtél? - sürgetem egy kissé emelt hangon.
- Úgy nézek ki szerinted? - húzza fel a szemöldökét és bele túr a rövidke hajába majd az ajkába harap és megakad a szeme rajtam. Kissé riadtan nézek végig magamon ugyanis azt hiszem, hogy a takaró esetleg lecsúszott rajtam. Az pedig nagyon nem lenne jó. - Basszus, mi történt tegnap? - kérdezi és újra vissza dől az ágyba majd elkezdi a szemeit vakargatni végül pedig kezeit a homlokára teszi és a plafont bámulja.
Mérhetetlen ijedség lesz úrrá rajtam ez hallatán. Nem tudja, hogy mi történt tegnap este. Ő sem emlékszik semmire! Most akkor mi lesz? Kitől fogom megtudni, hogy mit csináltunk az éjszaka? Tele vagyok kérdésekkel és ez engem idegesít, hogy nem tudom a valóságot.
Mi van akkor ha tényleg lefeküdtünk? Hogy fogok Louis szemébe nézni? Lehet Ő megcsókolta Eleanort, de tudom, hogy nem direkt csinálta mivel én vagyok a barátnője. És szerintem arra is van magyarázat, hogy tegnap este ismét vele volt. Louis nem bántana meg önszántából engem. Hisz szeret és nem csak megjátszásból. Arról pedig nem tehet, hogy a munkája megköveteli a hazudozást. Ezt választotta nekem pedig támogatnom kéne nem pedig ellene szegülnöm. El kéne fogadnom végre azt, hogy Ő világsztár és a menedzser parancsol az életében.
És mit csináltam? Lefeküdtem a legjobb barátjával, csak azért mert nem gondoltam át a dolgokat és engedtem megtéveszteni magam. Lehet semmi nem történt este közöttük, azonban én közöttem és Liam között nagyon is történtek dolgok.
- Könyörgöm mond azt, hogy emlékszel valamire. - két kezem úgy teszem mintha imádkoznák közben pedig Liam fekvő testéhez mászok és könyörgő pillantást küldök felé. Liam elhúzza a száját és vállat von. - Valamilyen emléked csak van. Erőltesd meg a buksidat! - erőszakoskodok.
Elfordítja a fejét és töprengő arcot vág.
- Figyelj öhm...izé....- ül fel, hogy tudjon rám nézni majd megvakarja a tarkóját. Miért néz ki úgy mint aki még a nevemet sem tudja? - Macknek hívnak ugye? - kérdezi végül.
Ismét felordítok majd elkapom az egyik párnát és azzal ütöm ott ahol csak tudom. Mi az, hogy még csak a nevemet se tudja? És van pofája még a képembe röhögni. Az eszem eldobom, a popsztár pofájától. Azt hiszi, hogyha rám mosolyog akkor minden el van intézve. Hát téved ugyanis én nem dőlök be az álszent arcának. Én legalább a nevét tudom. Sőt még esélyem sem lenne elfelejteni ugyanis az éjjel valahogy, valaki a kézfejemre tetoválta szóval mostantól örökre tudni fogom.
Liam a karjaival próbálja védeni magát, de nem sok sikerre.
- Mi az, hogy még a nevemet se tudod? Megdugsz és még arra sem vagy hajlandó, hogy megjegyezd a nevem? - kiabálok és minden egyes szó után erősen fejbe vágom a kezemben lévő párnával.
- Nyugodj már le! - kiállt vissza majd hirtelen kikapja a kezemből a párnát és jó messzire hajítsa, hogy esélyem se legyen újra a kezembe venni. Mérgesen kulcsolom össze a kezeimet a mellem alatt közben pedig sűrűn veszem a levegőt miközben Liam még mindig maga előtt tarja a kezeit nehogy valamivel még megüssem.
Csend telepedig a helységre. Én mélyeket lélegzek és próbálok megnyugodni, Ő pedig az ablakon bámul kifele. Idegesítő ez a szótlanság. Óvatosan felém pillant majd megsimogassa az orrát és szólásra nyitja a száját.
- Mi szexeltünk? - kérdezi én pedig homlokon csapom magam. Értetlen pillantást küld felém és várja, hogy elmagyarázzam.
- Szerinted? - húzom fel a szemöldökömet unottan és a szétdobált ruhákra mutogatok a szőnyegen. Na vajon ez minek a jele? Mert szerintem annak, hogy lefeküdtünk, vagyis akkor szokás levetkőzni. De az is lehet, hogy divatbemutatóst játszottunk és végül meztelenül aludtuk el egymás mellett. Oké kit akarok átverni?
Liam sejtelmesen elmosolyodik és elfordítsa a fejét majd a következő pillanatban kihajol az ágyból és kis híján megint rávetem magam, ugyanis a melltartómat tartja a keze között miközben fülig érő szájjal vizslatja azt.
- Eddig még soha nem voltam olyan lánnyal aki cuki, rózsaszín melltartót hordott. - vigyorogja jókedvűen és nem úgy néz ki mint akit nagyon zavarja az éjszaka történtek.
Viszont ettől a mondatától még jobban kiakadok. Vajon hány csajjal volt már ha így tud beszélni a melltartóikról? Remélem nem valami szexéhes őrült aki minden éjszaka más lányt hoz az ágyába. Nem hiszem, hisz Louis-val mikor a bandáról szoktunk beszélgetni, Liamet mindig úgy állította be mint a banda apja és egyben legfelelősségteljesebb tagja. Amúgy se úgy néz ki mint aki csak szexre hajt. Na nem mintha tudnám, hogy hogyan néznek ki. De Liam biztos nem az.
Küldök felé egy gyilkos pillantást, magamhoz szorítom a takarót és próbálom kikapni a tulajdonomat a kezéből ugyanis még mindig azt bámulja. Ám kudarcot vallottam ugyanis az Ő karja hosszabb volt mint az enyém, így jóval messzebb el tudta tőlem tartani. Bele nevettem az arcomba és mikor el akartam volna tőle húzódni hirtelen megakad a szemem a kézfején. Jobban mondva az íráson ami ott virított.
- Mi az a kezeden? - mutattam az említett testrésze felé mire Ő gyanakodva össze húzta a szemöldökét és úgy nézett az említett részre majd maga elé tartotta, hogy tudja megvizsgálni. Kíváncsian én is oda pillantottam és azt hittem, hogy lefordulok az ágyára. Pont ott ahol nekem is rá van írva a neve, neki is ugyan ott van az én nevem. Ilyen nincs. - Remek, ezek szerint mind ketten magunkra tetováltattuk a neveinket. - mondom megsemmisülten és arra a pontra mutatok ahol a varrás virított. Liam bólogat miközben nézi. - Apa ki fog nyírni ha megtudja. - ölelem át a térdemet és próbálom kiűzni a gondolataimból az apám mérges arcát. Egyáltalán, hogy voltam ilyet képes csinálni? Hisz még a tűtől is félek. Látszik, hogy nem voltam magamnál. Valahogy el kell magamról tüntetni, hogy senki ne vegye észre. - Hol találom a fürdőt?
- Ott. - bök a fejével egy fehér ajtó felé ami a szobájából nyílik. Rögtön kimászok az ágyból, de rögtön meg is torpanok ugyanis nem mehetek takaróval végig a fél szobán. Kellennek a ruháim amik a szőnyegen vannak. Na igen, de ahhoz itt kéne átvetkőznöm, méghozzá Liam előtt. Arra pedig nem vagyok hajlandó, hogy a testemet bámulja.
- Megtennéd, hogy elfordulsz ugyanis szeretnék felöltözködni. - mondom keményen és várom, hogy forduljon el. De nem csinálja. Csak nyugodtan és kényelmesen fekszik miközben engem bámul és még mindig vigyorog. Nem zsibbad el az arca ennyi vigyorgástól? Amúgy is miért van neki ilyen jó kedve? Nem hiszem el, hogy nem zavarja az, hogy éjjel lefeküdt egy tök idegen csajjal. Mert engem zavar, sőt legszívesebben ordítanék és a következő pillanatban pedig behúznék neki egyet és akkor végre abba hagyná ezt az idegesítő vigyorgást.
- Most mit izélsz, hisz láttalak már meztelenül. - von vállat egyszerűen egy sunyi mosoly kíséretében.
Egy morgás hagyja el a számat és lehajolok majd a következő pillanatban felkapom a szőnyegről a farmerját és hozzá vágom. És telibe arcon találja. Annyira idegesítő. - Perverz vagy!
- Te pedig egy hisztis tyúk - válaszolja és ismét a földre dobja a nadrágját. Úgy csinálok mintha meg sem hallottam volna a mondatát. Még, hogy én hisztis tyúk? Látszik, hogy nem ismer. Mérgesen megforgatom a szemeimet és a szőnyeget kezdem el pásztázni, míg végül megakad a szemem egy kockás ingen. Nem érdekel, hogy Liamé. Nekem csak addig van rá szükségem míg bemegyek a fürdőszobába és rendbe szedem magam. - Az-az én ingem. - mondja miközben én próbálom úgy magamra kapni, hogy semelyik testrészemet ne lássa. Elég nagy feladatnak bizonyul.
- Én meg leszarom. - mondom bunkón mikor már rajtam van. Szerencsére pont eltakar mindent amit kell így nyugodtan tudok bemenni a fürdőszobába.
Az ajtót nyitva hagyom és egyenesen a mosdóhoz megyek majd megindítom a forró vizet és a tetoválásra nyomok egy csomó szappant. Lehet naiv vagyok, de lehet, hogy tényleg csak filc tollal van rá írva. Én nem olyan lány vagyok aki csak úgy magára varrat valamit. És amúgy is miért pont Liam nevét varrattam volna magamra amikor Louis barátnője vagyok? Tök abszurd ez az egész. Valahogy rá kell jönnöm arra, hogy mi történt az éjszaka.
Teljes erőmmel sikálom, de az ugyan úgy néz ki mint pár perccel ezelőtt. Sőt csak annyi változást értem el, hogy tiszta vörös lett. Remek.
- Igen, szappannal biztos le tudod mosni - röhögött Liam az ágya széléből. Komolyan ezt a gyereket kevés lenne lecsapni.
Gyilkos pillantással hátra fordultam miközben Ő még mindig az ágyán ült és épp a nadrágját húzta magára. Majd mikor ezzel kész lett felállt és unottan a hajába túrt. Nem is zavartatta magát, hogy tökéletes belátást nyerek az izmos kockáira a hasán. Nem semmi látvány volt az biztos.
Oké miről beszélek? Engem nem érdekel a kigyúrt teste, ugyanis nem az esetem. Amúgy is van ennél sokkal fontosabb dolgom.
- Végem van. - sóhajtok fel megsemmisülten miközben elzárom a vizet és vissza megyek a szobába miközben a szőnyegről össze szedem a ruháimat. - Apa kitagad a házból, ráadásul azt se tudom, hogy miért. Hisz nem emlékszek semmire! - mondom magamnak. Érzem, hogy Liam bámul ezért felállok és rá nézek. Elég furán néz. - Igen, magamban beszélek! És akkor mi van? - tárom szét a kezem mire Ő prüszkölve felnevet. Nem tudom mi ezen olyan vicces. Szerintem elég hülye szokás. De én már hozzá szoktam. Louis elég sokat szokott ezen röhögni.
- Nem vagy éhes? - kérdezi végül mire az én szemeim megakadnak. Fogalmam sincs, hogy mi a célja de ez elég jó ötlet. A hasam korog szóval lehet meghallotta. - Teli hassal jobban megy a gondolkodás. Megreggelizünk aztán...aztán lehet eszünkbe jut valami. - bólintok egyet és követem Őt.
Elég fura, hogy alig húsz évesen külön lakása van ráadásul elképesztő luxusban él. Amit csak akar mindene megvan. A plazma tévétől kezdve a hatalmas erkélyig a játékterem és még sorolhatnám.
Bő negyed óra múlva pedig a konyhában ülünk egy hatalmas üveg asztalnál és mind ketten müzlit eszünk közben pedig gondolkozunk.
- Mi az utolsó emléked a tegnap estéről? - kérdezem és lassan iszok a narancslevemből.
Liam elhúzza a száját miközben azon ügyeskedik, hogy az egyik müzli darabkát rányomja a villájára. Már rég kidobtam volna az egész tálat. Nem értem, hogy miért nem eszik kanállal mint a többi normális ember.
- Hogy veled beszélgetek. - válaszolja és végre sikerül rányomnia a müzlit a villájára. Kissé elszomorodok ugyanis én is ennyire emlékszek. Lehangolóan sóhajtok egyet és valahogy még az étvágyam is elmegy. Ezért eltolom magam elől a tálát és hátra dőlök a széken. Liam lopva rám pillanat aztán hirtelen felcsillanak a szemei. - Várj beugrott még valami - mondja én pedig izgatottan felkapom a fejem. - A pincértől kaptunk ingyen alkohol mentes koktélt aminek elég vacak íze volt. - meséli én pedig elgondolkozok.
Tényleg igaza van. Az a zöld lének egészen fura íze volt. És azt mikor megittam aztán nem emlékszek semmire sem. Te jó ég.
- Hát persze - kiáltok fel majd felpattanok a székről. - Valaki tudatmódosító szert tett a koktélunkba. - hirtelen minden világossá válik a számomra. A drogtól soha senki nem emlékszik semmire sem. De ki olyan aljas már, hogy a tudtunk nélkül drogot tesz az italunkba?
- Pontosan .És ezért nem emlékszünk semmire sem. - bólint Liam pont abban a pillanatban mikor megszólal a csengő.
Nagy nehezen feláll a székről és kicsit sem zavartassa magát, hogy még mindig csak egy szál farmer van rajta, úgy indul ajtót nyitva. Pár perc múlva pedig Niall társaságában lép be a konyhába. Niall szemei először megakadnak rajtam és kérdő pillantást vet barátjára.
- Bocs ha megzavartan valamit, csak az a hézag, hogy tegnap éjjel totál kiütöttem magam és érdekelnének a részletek, hogy mégis mit csináltam. - magyarázza majd kérdezés nélkül elhúzza előlem a müzlis tálamat és jó ízűen lakmározni kezd miközben én felhúzott szemöldökkel figyelem. Niall ezt észre veszi ugyanis kék szemeit rám emeli és gyorsan lenyeli az ételt. - Szia Mack. - int egyet a kezével mire én elmosolyodok és megcsóválom a fejem. - Te is velünk voltál tegnap. Mond csak emlékszel, hogy mit csináltam?
- Niall mi sem emlékezünk semmire sem. - válaszolja Liam. Niall össze húzza a szemöldökét és úgy néz barátjára.
- Aztán már, hogy? - kérdezi értetlenül. - Hisz Te nem ihatsz szóval nem lehettél részeg. - néz barátjára.
- Valaki tudatmódosító szert tett a koktélunkba. - mondom.
A szőkeség szemei elkerekednek és elhúzza a száját.
- Akkor Ti még jobban megszívtátok mint én. Pedig nekem is mozgalmas reggelem volt. Szerintem még a tegnap előtti kaját is kiokádtam annyira másnapos voltam. - mesélte mire mi ketten Liammel elhúztuk a szánkat. Semmi kedvem nem volt hallgatni azt, hogy mit csinált a vécén. De abban igaza van, hogy mi jobban megszívtuk mint Ő. Niall csak részeg volt, de mi be lettünk drogozva.
- Valaki rám tetoválta Liam nevét. - mondom szinte már magamnak és érzem, hogy Niall a kezemre pillant aztán fel szisszen.
- Louis tud róla, hogy itt vagy? - kérdezi végül.
Tényleg Louis. Gyorsan elő halászom a nadrágomból a telefonomat majd szeme találom magamat egy csomó nem fogadott hívással ami Louistól érkezett. Szegény most mit gondolhat. Beszélnem kell vele amilyen gyorsan csak lehet.
- Haza kell mennem. - állok fel és Liamre nézek. - Liam vigyél haza! - parancsolom de a fiú ugyan úgy ülve marad mint eddig volt.
- Mégis, hogy ? A hátamon? - tárja szét a kezeit én pedig nem egészen értem, hogy mire is akar kilyukadni. Mégis miért nem tud haza vinni? Azt nem hiszem el, hogy nincs autója. Hisz luxus lakásban él. Egy autó már meg se kottyan neki. - Nekem nincs jogsim. - teszi még hozzá mire én hangosan felröhögök és várom, hogy Ő is velem nevessen de nem teszi. Szóval igazat mond. Nincs jogsija. Most komolyan milyen ember Ő már. Hisz még nekem is van pedig még csak világsztár sem vagyok.
- Mekkora egy kis pöcs vagy. - mondom szem forgatva és tehetetlenül toporogni kezdek. Haza kell mennem, hogy beszéljek Louis-val. Nem akarom, hogy valamit félre értsen. Vagy valami hülyeségen gondolkozzon. Habár lehet a szemébe sem fogok tudni nézni. Hisz megcsaltam.
- Ezt szívd vissza! - áll fel és indul meg felém miközben Niall hol rám hol pedig Liamre néz. - Vagy mindenkinek elmondom, hogy milyen színű melltartót hordasz. - arcán diadalittas mosoly terül szét miközben az én arcom lángol. Kezd nagyon az agyamra menni. Tudom, hogy képes lenne kiírni twitterre azt pedig az egész világ olvassa.
- Miért milyet hord? - Niall rögtön kap a lehetőségen és kíváncsian várja Liam válaszát.
- Perverz vagy Payne. - mondom egyszerűen és figyelembe sem veszem Niall kérdését. Liam pedig megvonja a vállát mosolyogva.
- Te pedig undok tyúk vagy Mack. - csak azért sem hagyja szólás nélkül.
- Ha akarod én szívesen haza viszlek. - szól közbe Niall én pedig hálásan felé fordulok és megfogom a telefonomat majd karon ragadom, hogy minél előbb tudjak elmenni innen.
Épp a bejárati ajtónál vagyunk már mikor Liam jelenik meg mögöttem és ragadja meg a csuklómat, hogy tudjon maga felé fordítani. Barna szemeit rám mereszti miközben Niall addigra már az autójában ül. Már megint kettesben kell vele lennem.
- Ezt vedd fel és akkor senki nem veszi észre a tetkót - adja oda az ingét ami reggel rajtam volt. Feszengve bár, de elfogadom tőle. Hisz csak azt akarja, hogy se apa és se Jay ne vegye észre a nevét a kezemen. - Én pedig keresek egy dokit aki eltünteti onnan a nevemet és soha senki nem fogja meg tudni.
- Örök hála. - húzódik az arcomra egy széles mosoly majd a következő pillanatban a nyakába ugrok. Egy kissé megtántorodik a cselekedetemtől de azért a hátamra csúsztassa a kezét és úgy tart meg pár percig. Talán nem is annyira undok és idegesítő...