Két nap.Igen, ennyi nap telt el azóta, hogy utoljára láttam Louist. Szó nélkül elviharzott Paul irodájából és mikor utána mentem már hűlt helye volt. Még csak nem is mondta, hogy hova ment. Felszívódott mintha az űrlények rabolták volna el.
És tudjátok mi idegesít legjobban? Hogy nem veszi fel azt a rohadt telefont! Most komolyan, nehezére esne neki megnyomni azt a zöld pöcköt és annyit mondani, hogy : Hé, Te ribanc épp Eleanorral kefélek valahol, szóval nem kell aggódnod miattam.
Tudom durván fogalmaztam, de már az agyamra megy amit csinál. Öt percenként hívom még éjjel is. Annyi üzenetet írtam neki, hogy simán kiadhatnák egy regényben.
De választ nem kapok. Olyan mintha egy totál ismeretlen pasit zaklatnák. Az egészben pedig az cseszett fel a legjobban mikor tegnap este felnéztem Skypera és be volt jelentkezve, persze az állapota elfoglalt volt. Rettentően megörültem és rögtön videóhívást kezdeményeztem mivel tudtam, hogy akár mikor válaszolna. Lehet elfoglalt volt a neve mellett a kis pöcök, de az engem soha nem érdekelt. Mikor el kellett utaznia a bandával akkor is nap mint nap így szoktunk beszélgetni.
Azonban tegnap nem ez történt, ugyanis nem válaszolt. Ültem a laptopom előtt és vártam valami csodára, de semmi. És ez engem rettentően idegesít.
Még a hülyének is feltűnne, hogy kerül engem. Nem el hiszem, hogy nem nézi meg a telefonját. Ha annyi dolga is lenne akkor is tuti, hogy megnézni ki kereste. Amúgy pedig nem hiszem el, hogy annyira elfoglalt. Se turné, se interjúk és ha stúdióznak akkor is maximum pár órát. Itt nem ez a gond.
Itt én vagyok a gond és az, hogy bele mentem abba, hogy eljátszom Liam kamu barátnőjét. Totál berágott rám és mostanra már látni sem akar.
Pedig ez rettentő hülye húzás tőle ugyanis neki ismernie kellene ezt a szituációt. Hisz ott van Eleanor aki a kamu barátnője. És én nem balhéztam így mint Ő mikor megtudtam. Bele nyugodtam és az láttam magam előtt, hogy a kiborulásommal semmit nem érnék el. Bele törődtem és tűrtem azt, hogy mindenhol kézen fogva mutatkoztak, vagy pedig csókolóztam. Megértettem, ugyanis tudtam, hogy ezzel csak Louisnak segítek és a karrierjének. Soha nem tudtam volna magamnak megbocsájtani, hogy én tettem tönkre az álmait. És ha ehhez az kellett, hogy befogjam hát akkor én befogtam.
De akkor Ő ebbe most miért nem képes bele törődni? Csak Liamnek segítek és a bandának! Ha nemet mondtam volna Paulnak akkor már már nem lenne One Direction ,mert a rajongók elpártoltak volna tőlük. Meg kéne köszönnie nekem. Na arra várhatok. Mert ha én nem keresem meg akkor egy ideig még biztos, hogy nem fog haza jönni.
Ezzel az elhatározással indultam le a földszintre, ugyanis az biztos, hogy Jay tud fiáról valamit. Az ebédlőbe érve csak az ikreket pillantottam meg, de a fülemet a konyhából kiáradó zaj ütötte meg. Utat változtattam és beléptem az előbb említett helységbe.
Jay épp mosogatott míg Lottie valamilyen magazint olvasott, Fizzy pedig a telefonján játszott. Épp, hogy csak beléptem máris az összes szem rám szegeződött. Ezt annyira nem bírom.
- Örülök, hogy végre úgy döntöttél, hogy szóba állsz velünk - Jay rám mosolygott majd szó szerint lenyomott a székre míg Ő leült közvetlen mellém. Kezdődhet a vallatás. Ugyan ezt csinálta mikor megtudta, hogy Tyler és én nagyon jóban vagyunk. Igazából egyszer mikor haza kísért, Jay az ablakból leselkedett. Aztán mikor bejöttem rögtön leültetett, hogy mondjak el mindent. Persze semmit nem tudtam mondani ugyanis nem jártam Tylerre. - Ugye tudod, hogy nem kell előttem titkolóznod? Fiatal vagy és gyönyörű. Apáddal teljes mértékben elfogadtuk azt, hogy felnőttél és ebbe a szerelem is bele tartozik. De mond akkor miért titkolózol előttünk? - kezdi a beszédét majd mikor a végére ér, elhúzza Lottie elől a magazint és rámutat a címlapra.
Ismét önmagammal találom szembe magam, na meg persze Liammel. Remek a címoldalra kerültünk ahogy tegnap megpusziltam a házunk előtt. Most már hivatalos az, hogy összejöttünk.
- Öhm...- azt sem tudom, hogy mit mondjak. Kamu az egész, de Paul megmondta, hogy senki nem tudhatja az igazat. És ebbe a család is bele tartozik. Kezdődhet a hazudozás.
- Behívhattad volna - mondja szemrehányóan Jay. - Szívesen megismerkednék vele közelebbről is. Eddig úgyis csak futólag láttam.
- Majd egyszer eljön az-az idő is - kacsintok rá Jayre neki pedig fülig ér a szája. Na arra várhat, hogy én ide hozzam Liamet úgy mint a pasimat. Louis sem hozta ide Eleanort, szóval én sem fogom. - Egyébként Louis hol van?
- Hát a villában. - válaszolja egyszerűen Fizzy mire az én szemeim felcsillannak. A villában? Szóval az 1D villában.
- Biztos? - kérdezem gyanakodva nehogy aztán véletlenül oda menjek, Louis pedig nem lesz ott. Persze hiszek Fizzynek, de azért jobb biztosra menni.
- Szerinted hány villája van Louisnak? - pillant rám Fizzy mire én vállat vonok. Úgy tudom, hogy Louisnak nincs háza, hisz itthon lakik. El sem tudnám képzelni azt, hogy saját lakása van. Ő nem olyan.
- Az nem is az Ő villája hanem a bandáé. - kezd el vitatkozni Lottie. És megint kezdik. Néha már az agyamra megy az állandó veszekedésük. Olyan hülyeségeken képesek össze veszni, hogy csak na. Idegfeszítő. Apa szerint ennyi évesen én is ilyen voltam. Tinik! Hát szerintem én nem voltam ilyen hisztis, de aztán ki tudja.
Amilyen gyorsan csak tudok felállok az asztaltól majd a pultól elveszem a kocsi kulcsot és amilyen gyorsan csak tudok elhúzok otthonról.
Apa Audija a ház előtt áll. Egy gyors mozdulattal beülök a volán mögé majd elhajtok a ház elől. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez a saját kocsim az téved. Ez igazából olyan családi autó amit mindenki használ. Apa pár éve vette még Louisnak ugyanis megunta, hogy minden reggel magának kellett minket iskolába vinnie, mivel nem voltunk hajlandók gyalogolni. Este pedig Louist kellett haza hozni az edzésekről. Amit Lou letette a jogsit, apa vett egy Audit, hogy mostantól ne neki kelljen furikáznia minket. Aztán ugye Louis jelentkezett az X-Factorba és nem járt iskolába, így rám hárult a feladat, hogy mindenhova nekem kell vinnem a lányokat. Aminek örülök mivel így az enyém az autó és oda mehetek ahova csak akarok. Jól jártam.
Fél óra elteltével pedig bekanyarodok a város leggazdagabb negyedébe. Igazából nem sokszor jártam erre fele mivel valahogy kényelmetlenül érzem magam az ilyen környezetben.
Mindenhol méregdrága villák medencékkel meg hatalmas kertekkel. A villák előtt pedig olyan autók állnak amikre nekem soha nem lesz pénzem.
Irigykedhetnék, de minek? Ha annyira szükségem lenne az ilyen életre akkor tennék érte valamit. Amúgy is itt van Louis. Világsztár mégsem szállt el a sikertől. Otthon lakik, nincs autója és boldog.
Az autót leállítom a villa elé, majd kissé idegesen szállok ki. Fogalmam sincs, hogy mi lesz. Lehet, hogyha meglát rögtön rám csapja az ajtót mivel nem akar látni. Remélem azért ilyet nem fog csinálni. Hisz nem az én ötletem volt ez az egész. És amúgy sem kellene neki ennyire túl reagálni a dolgokat.
Csiga lassúságú tempóban lépkedek fel a lépcsőn majd állok meg a bejárati ajtó előtt és remegő kezekkel nyomom meg a csengőt. Még így az ajtó előtt is állva hallom ahogy a házban megszólal a jellegzetes hang.
Alig telik el pár perc, mikor nyitódik az ajtó és Niallel találom szembe magam. Elmosolyodok és velem egy időben ő is.
- Szia Mack, rég láttalak - még csak feleszmélni sincs időm olyan gyorsan húz magához és ölel meg amit én nem viszonyozok. Csak állok mint egy bábu a kezeim lógnak, Ő pedig szorosan húz magához. Miközben én a válla fölött kukucskálok be, de az emberemet nem találom. - Mi szél hozott felénk? - enged el és kérdezi kíváncsian.
Tényleg elég hülyén nézhetek ki. Szó nélkül csak úgy beállítok ide mikor senki nem hívott. Ciki.
- Louis? - kérdezem végül. Szerintem ezzel mindent elárultam. Én csakis miatta vagyok itt. Ha nem akarnák találkozni vele akkor eszem ágában sem lenne ide jönni. Hisz mit csináljak én itt? Ez itt nem az én világom.
- Gyere, bent van. - fogja meg a karom Niall majd behúz a hatalmas házba.
Tátott szájjal bámulok meg mindent, közben pedig azon gondolkozok, hogy nekem vajon mikor lesz ilyen méregdrága házam. Szerintem soha. Nekik sem lenne, csak éppenséggel jókor voltak jó helyen. Hány húsz éves srácnak van egy villája külön moziteremmel? Nem soknak. És még edzőtermük is van. Minek? Nem úgy néznek ki mint akik szeretnek sportolni.
Mikorra elérünk az ebédlőhöz hasonlító helységhez , még kényelmetlenebbül érzem magam. És erre az tesz rá egy lapáttal mikor meglátom a bazinagy plazma tévét, meg a sok díjat amit a banda kapott. Egy egész fal csak azokkal van kirakva. A sok közül mégis a Brit Awards díjuk tűnik ki a legjobban.
Kissé elszédülök ahogy a díjat nézem, ugyanis eszembe jut az, hogy alig két nap múlva én is ott lesz a díjátadón Liam oldalán mint újdonsült barátnője. Remek!
Én én az ilyen puccos helyek. Még magassarkú cipőben sem tudok járni a szoknyáktól pedig frászt kapok. Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem. Még normális ruhám sincs, farmerban pedig nem mehetek oda. Be sem engednének.
Elfordítom a fejem a díjakról és épp a szoba többi zugát akarnám felmérni mikor megakad a szemem a kanapén ahol Louis, Zayn, Liam, Harry és...és Eleanor foglal helyet pontosan a pasim mellett. Elég szorosan ülnek egymás mellett ami már kicsit feltűnő.
De Louis arca minden pénzt megér. Amin meglát, felpattanik a kanpéról és megindul felém.
- Mack, Te mit keresel itt? - kérdezi mikor oda ér elém. Karjaimat össze kulcsolom a melleim alatt, a számat apróra össze csücsörítem és a legcsúnyább nézésemmel ajándékozom meg.
- Talán zavarok? - kérdezek vissza és jellegzetes nézéssel Eleanorra nézek aki csak bájosan mosolyog rám, végül pedig Ő is feláll és Louis mellé lépked.
Ha az átkaim fognának akkor Miss.Calder már rég a halottak köreit népszerűsítené ugyanis magamban pár másodperc alatt elátkoztam. De sajnos az átkok nem fognak mivel Eleanor pontosan Louis mellett áll meg a csontos kezeit pedig a pasim vállára teszi.
Magamban felordítok és próbálom kiverni azt a gondolatot a fejemből, hogy Louis esetleg megcsalt Vele.
- Mégis miért zavarnál? - szólal meg Liam is. Most jut el a tudatomig, hogy Ők is itt vannak a helységben. - Hisz mostantól Te is közénk tartozol - teszi hozzá és rám kacsint.
Akkor esik le, hogy Eleanor nem tud a mi kis titkunkról. És elvileg nekem sem szabadna tudnom róla, hogy Ő és Louis valójában nem is járnak. De én tudok róla ezért is esik ilyen szarul, hogy most itt fogdossa előttem a pasimat.
- De miért is jöttél? - kérdezi meg ismét Louis és eszébe sincs rá szólni Eleanorra, hogy vegye le a kezét a válláról és, hogy ne simogassa a hátát.
Oké ha Louis játszani akar akkor én is játszani fogok. Hisz Eleanor nem tud semmiről.
- Mert hiányzott az én Limucim. - adok választ mostohabátyám kérésére és egy hatalmas vigyort villantok a kanapén ülő srácra akit kissé meglep a válaszom úgy ahogy Lout is. Ugyanis az arca egy csapásra komorrá válik és elsötétül és szinte hallom ahogy a szíve darabokra törik pont úgy ahogy az enyém pár perce.
Nem zavar. Jókedvűen indulok meg a kanapé felé majd ülök le pontosan Liam mellé aki még mindig elég érdekesen figyel pont úgy ahogy Eleanor is.
Ahogy vissza sétál a kanapéra le sem veszi rólunk a szemét. Ezt Liam észre veszi ugyanis kezeit az enyémekbe csúsztatja a látszat kedvéért. Hagyom, hogy az ujjaink össze kulcsolódjanak és rá mosolygok. Mindenki minket bámul és kissé zavaró csend telepszik a szobára. Pár pillanat múlva Louis is leül Eleanor mellé, de senkire nem néz rá. Csak bámul maga elé komoran, összekulcsolt kezekkel. Kényelmetlenül érzem magam ugyanis pont azért jöttem, hogy tudjam megbeszélni vele a dolgokat.
Ismét megszólal a csengő és Zayn gyorsan feláll Harry mellől.
- Ez biztos Perrie lesz. - mondja miközben kisétál a szobából.
Perrie Zayn barátnője és egyben a Little Mix lánybanda egyik oszlopos tagja. Személy szerint én nagyon szeretem a zenéjüket. Igaz Perriet még csak látásból ismerem, de úgy tűnt, hogy nagyon kedves és aranyos lány. Hát majd most kiderül.
Alig telik el pár perc és Zayn vissza tér kéz a kézben Perrievel. Mosolyogva köszön végül pedig a szeme megakad rajtam és Liamen. Szemeit levezeti az összekulcsolt kezeinkre pont úgy ahogy én is. Elfelejtettem, hogy még mindig fogom Liam kezét. Próbálom elhúzni, de Liam valami oknál fogva nem akarja elengedni a kezem. Szuper.
- Ti még nem ismeritek egymást - szólal meg Zayn és rám mutat. Ettől féltem. Hazudnom kell és ez annyira hülyeség. Az emberek nem érdemlik meg, hogy a szemükbe hazudjak. De nem tehetek mást. Perreire úgy kell néznem mint egy rajongó aki azt hiszi, hogy én és Liam járunk. Igen, rájöttem, hogy Liam azért nem akarta az előbb elengedi a kezem. Így akart figyelmeztetni, hogy Perrie előtt mi vagyunk a fülig szerelmes párocska. - Perrie Ő itt Mackanzie Liam barátnője és egyben Louis mostohahúga akit a múltkor egész éjjel kerestünk aztán pedig kiderült, hogy Liammel volt. - felálltam Liam mellől és egy kissé szégyenlősen léptem a szőke hajú lány felé és nyújtottam kezet.
Perrie barátságosan fogadta el azt majd kedvesen rám mosolygott. De tényleg aranyos volt. Sokkal jobban bírom már most mint Eleanort. És nem mellesleg rettentően illik Zaynhez.
- Bocs a múltkori éjjelért - kérek bocsánatot ugyanis Louis is említette, hogy akkor éjjel mikor beálltam Liammel együtt és leléptem, Ők hárman engem kerestek. - Nem gondoltam volna, hogy ennyien keresni fognak. - húzom el a számat. Perrie arca épp olyan marad mint eddig volt. Vagyis mosolyog.
- Ugyan, ezért nem kell bocsánatot kérned - legyint egyet a kezével jóízűen. - Tudom milyen érzés az mikor fülig szerelmes az ember. - teszi hozzá és a következő pillanatban hozzá bújik Zaynhez aki boldogan karolja át barátnőjét.
Tényleg szeretik egymást és nem csak megjátszák. Boldogok együtt és nem engedik azt, hogy valaki közéjük álljon. Pedig mind a ketten sztárok és egy csomó rajongóik vannak és ezáltal rengeteg utálkozójuk is lehet. De Őket nem érdekli. Szeretik egymást és ez a lényeg. Semmi hazudozás, titkolózás csak Ők.
- Így néz ki az ember ha fülig szerelmes? - száll be a beszélgetésbe Louis is. Rögtön felé kapom a kezem miközben Ő feláll, de nem néz rám. Tudom, hogy gúnyból mondja és még nem fejezte be. - Ez érdekes, mert szerintem Liam arca mindig ilyen. Ha szerelmes ha nem. - vonja meg a vállát bunkón és Liamre néz. Az említett pedig csak ül paprikapiros fejjel. Louis direkt csinálja ezt és ez nekem nem tetszik.
- Tudod Louis ez az egész dolog még új, mind kettőnknek - köszörüli meg a torkát Liam és jellegzetes pillantást küld Louis felé, ami valami olyasmi, hogy hagyja abba amit elkezdett mert ha így folytassa rájönnek az igazságra. - És amúgy is, úgy is lehet tiszta szívből szeretni valakit ha nem csókolóznak minden másodpercben. - azta. Ezt komolyan Liam mondta? Mikortól lett Ő ilyen bölcs? Vagy mindig is ilyen volt csak én nem tudtam? Honnan is tudhatnám mikor alig ismerem.
Pár másodpercig Louis és Liam farkasszemet néznek ugyanis mindenki Liamnek adott igazat. És szerintem is neki volt igaza. Louis csak féltékeny amiért segítek Liamnek, és ebbe nem tud bele törődni. Pedig muszáj lesz neki ha nem akar elveszíteni. Hisz Liam az egyik legjobb barátja! Már csak megbízik benne. Én Liamre nem tekintek úgy. Csak barát és az is marad.
Végül leülök Liam mellé és hálás pillantást vetek rá amiért leállította Louist.
- Bekeményít a bátyó. - röhög fel Harry és Loura utal, de egy csúnya nézéssel belé fojtom a szót. Még az kell, hogy Harryvel is kezdjen el veszekedni.
Túl feszült a csend és ez engem idegesít. Liam feszülten ül mellettem és még csak rá sem néz Louisra. Míg Louis lazán ül Eleanor mellett és az ujjaival a térdén dobol.
- És Mack, tudod már, hogy mit veszel fel a Brit Awardsra? - kérdezi meg végül Perrie aki az egyik fotelben foglal helyet Zayn ölében.
Legtöbb esetben, most vissza kérdezném, hogy mit akar, de nem teszem. Tisztán értettem a kérdését és tudom, hogy erre valami normális választ akar. Csak az a gond, hogy fogalmam sincs, hogy mit mondjak.
- Öhm...még nem igazán gondolkoztam ezen. - túrok bele a hajamba és motyogom az orrom alatt.
Bár meg se szólaltam volna ugyanis Perrie arcára fagy a mosoly és össze húzza a szemöldökét. Majd Eleanorral egyszerre szólalnak meg felháborodva. Remek. Tényleg jobb lett volna ha befogom.A két lány totál kiakad és felháborodva mesélik azt, hogy ez milyen nemes díjátadó és oda kell tennem magam, de rendesen. Na igen csak engem nem érdekel. El sem kéne rá mennem ha most nem lennék Liam kamu barátnője. De az vagyok, sajnos.
- Ezen sürgősen változtatni kell - csóválja meg a fejét Perrie. - Szépen elmentek Liammel vásárolni!
- Tessék? - egyszerre kérdezem én, Liam és Louis.
Vásárolni? Liammel? Közösen? Kettesben? Te jó ég. Mi jön ez után még?
- Két nap múlva itt a díjátadó. Ugye nem akarsz farmerban megjelenni? - néz rám Eleanor rosszállóan.
Már épp azon vagyok, hogy rábólintsak, hogy de így akarok menni, de Liam lágyan megbök és megcsóválja a fejét, hogy ne szóljak inkább semmit. Úgy is teszek, de ezt Louis észre veszi, ugyanis hirtelen felpattan El mellől majd felviharzik az emeletre.
- Kösz Perrie az ötletet. - mondja Liam.
Szóval most vásárolnom kell mennem Vele. De szuper. Mintha nem tudnák magamnak ruhát venni. Azonban nem ellenkezhetek. Mosolyogva rábólintok.
Halk beszélgetésbe kezdünk, de engem valahogy nem köt le. Csendben hallgatom a srácokat, de mikor Harry és Niall is eltűnik úgy gondolom, hogy ideje lenne tényleg megkeresnem Louist. Felállok és gyorsan elmotyogom, hogy mosdóba kell mennem Perriék pedig bólintanak, hogy megértették.
Utam az emeletre vezet, de mikor felérek megtorpanok. Egy csomó ajtó ami mind csukva van. Most mégis melyik lehet Louis szobája. Tanácstalanul megvakarom a homlokomat és lépek egyet előre majd az első ajtó felé fordulok. Ki tudja, lehet szerencsém lesz és Lou pont itt lesz. Amúgy bele haltak volna ha mondjuk a szobájuk ajtajára tettek volna ki egy táblát a neveikkel?
Vállat vonok és benyitok. Egy kék szobával találom szembe magam ahol szokatlan rend uralkodik. Ez biztos nem Louis szobája ugyanis Ő rettentő rendetlen. Kicsit beljebb lépek mikor megakad a szemem Harryn aki az ágyán van szét terpeszkedve és épp a telefonját nyomkodja. De mikor észre veszi, hogy társasága érkezett rögtön felült és szélesen elvigyorodott.
- Bocsi, eltévesztettem az ajtót - kérek gyorsan bocsánatot Ő pedig addigra már fel is állt az ágyáról. Jó most biztos tök hülyén nézhetek ki. Mekkora barom vagyok már amiért kopogás nélkül csak úgy rányitok. - Louis szobáját keresem. - teszem még hozzá magyarázás képen.
- Mellettem lévő szoba. - válaszolja vigyorogva és fejével bök egyet, hogy merre találom barátja szobáját.
- Köszi. - mondom és ki akarok menni mikor elkapja a karomat és vissza ránt. Túl erősen húz vissza ugyanis pontosan előtte állok meg. Egy kissé kényelmetlen helyzet alakul ki közöttünk ezért nagy nehezen kihúzom karomat a szorításából. - Tehetek érted valamit?
- Hallom le akarod szedetni a tetkót - mondja és a kezemre pillant ahol Liam neve virítana ha nem hosszú ujjú pólót viselnék. De azt viselek így nem látja.
Várjunk csak, Harry honnan tud a tetkóról? Hisz én nem mondtam neki és Liam is tudja nagyon jól, hogy kussolni kell. Én kinyírom Niallt! Hogy merészelte elmondani bárkinek is? Mi van akkor ha véletlenül Louis fülébe jut? Ezt nem tudnám olyan könnyen kimagyarázni.
- Honnan tudsz Te a tetkóról? - húzom össze a szemeimet apróra és gyanakodva méregetem a Göndörkét. Zöld szemei csillognak miközben hatalmasokat pislog.
- Ugye most csak hülyéskedsz? - kérdezi végül mire én értetlenül pislogok rá. Valamiről esetleg tudnom kéne? Még mindig nem emlékszek arra az éjszakára. - Hisz Te könyörögtél, hogy vigyelek el magammal. - mondja végül mire én elfehéredek.
Kezeimet a homlokomra teszem majd sápadtan ülök le Harry ágyára. Pár pillanat múlva pedig Ő is csatlakozik hozzám. Ilyen nincs. Mégis, hogy kérhettem ilyet?!
- Istenem ez szörnyű - suttogom megsemmisülten. Most mit gondolhat rólam Harry? - Biztos, hogy így volt? - pillantok rá segélykérően. Jaj, csak mondja azt, hogy nem így volt.
- Szóval pont úgy ahogy Liam Te sem emlékszel semmire - bólint vigyorogva én pedig hevesen rázom a fejem. - Igen, Mack így volt. Könyörögtél, hogy vigyelek el magammal a szalonba. Szinte már sírtál én pedig bele mentem. Mind a ketten eljöttetek Liammel. Mikor megérkeztünk fel voltatok dobódva. Smároltatok meg totál beteg dolgokat csináltatok. Aztán arra még emlékszek, hogy minden áron Liam nevét akartad magadra tetováltatni, de többre sajnos nem mert elaludtam. Már csak akkor keltem fel mikor megérkeztünk Liam lakása elé és kiszálltatok. - meséli el azt a hülye éjszakát amiből én semmit nem tudok.Komolyan nem ismerek magamra. Soha nem szokok könyörögni. Milyen beteg dolgokat csinálhattunk még? Szerintem jobb, hogy nem tudom mivel nem vagyok kíváncsi rá.
- Mielőtt elkönyvelnél egy ócska ribancnak, tisztázzuk, hogy én nem vagyok ilyen - nézek rá totál vörösön Ő pedig felröhög. Jó, hogy ennyire élvezi a kínszenvedésemet. - Nem szokok bulizni és inni sem.
- Liam mondta, hogy mind ketten megittatok valami löttyöt ami miatt semmire nem emlékeztek - mondja nyugtatás képen. Végre egy jó hír. Legalább nem hisz valami részeg ribancnak aki mindenkivel össze fekszik.- Egy valamire azonban nem válaszolt. Mi a francot csináltatok Ti együtt egész éjjel? - ennyit a jó kedvemnek.
- Nem tudom. - mondom egyszerűen, Harry pedig felhúzza a szemöldökét.
- Most komolyan. Nem veszem be, hogy nem feküdtetek le. - csóválja meg a fejét hevesen.
- Komolyan nem tudom - vágom rá gondolkodás nélkül. Amúgy is ha tudnám nem neki mondanám el. Semmi köze a magánéletemhez. - De most már tényleg mennem kell. - állok fel ismét az ágyról és indulok meg az ajtó felé.
- Szerintem meg tudod, csak félsz bevallani mert tartasz attól, hogy esetleg Louis megtudja. - szól után mire én vissza fordulok. Még beszélni is elfelejtek ahogy Harryt nézem.
Erre mégis mit mondjak? Az igazat? Azt, hogy jól gondolja és tényleg lefeküdtem Liammel? Akkor sem fogom beismerni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése