15

Helllóóóó! Szóval mivel olyan hatalmas szívem van és mivel szünet van (na meg végre befejeztem az egész sztorit) úgy gondoltam, hogy esetleg ezen a héten naponta hozhatnám a részeket :) Kinek, hogy tetszik ez az ötlet? Remélem sokatoknak és aktívak lesztek. 
Ohh és engem nem kell mindig komolyan venni :D amikor azt írtam hogy vége lesz a blognak nem gondoltam komolyan, csak azért írtam mert ideges voltam magamra amiért ihlet hiányban szenvedtem/szenvedek. de erről majd később :P

- Mi van? - jelen esetben ez a legértelmesebb kérdés ami eszembe jut. Vagyis nem igazán ugyanis egy csomó kérdés cikázik a gondolataim között. Amire a leginkább választ akarok kapni az-az, hogy miért kell Liamhez költöznöm. Most komolyan, Paul ennyire tönkre akar tenni, vagy pedig ennyire utál?
Szerintem mind kettő közel van hozzá. Oké a kamu barátnő eljátszásába még könnyen bele mentem ugyanis abból van némi hasznom.
De ebből mégis mi a hasznom? Az, hogy egy sráccal lakhatok együtt aki miatt elvesztettem a pasimat akit még most is szeretek? Ráadásul akivel alig egy napja smároltam és titkon még élveztem is. És most még vele kéne egy fedél alatt laknom éjjel- nappal. Ez borzalmas. Ha ezt Louis megtudja nemhogy, nem fog esélyt adni arra, hogy újra kezdjük, hanem egyenesen szóba sem fog velem állni és letagadja azt is, hogy ismer. Megérteném ugyanis ez már tényleg nem vicces. Ez nem csak olyan, hogy a világ előtt kamuzunk ami annyiból áll, hogy kézen fogva sétálunk a városba meg néha megöleljük egymást esetleg még egy puszi is bele fér. Nem ez annál sokkal, de sokkal durvább.
 Együtt kell élnünk ki tudja meddig.  Még ha nem akarnék vele találkozni akkor is muszáj lenne mivel mégis csak egy lakás. Ott nem tudom csak úgy lerázni. - Ekkora hülyeséget rég nem hallottam már.
- Nem hülyéskedek, ugyanis ezek komoly dolgok. - válaszolja csípősen Paul. Mondtam már, hogy mennyire utálom ezt a pasit? Képes lennék kibökni az ablakon, és szerintem ha így folytassa egyszer ez meg is fog történni.
Basszus Ő teszi tönkre az életemet! Ezt most halál komolyan gondolom. Ő miatta lett Louis-nak Eleanor. Ő miatt lett nekem Liam. Ő miatta lett Louis féltékeny a legjobb barátjára. Ő miatta kellett csókolóznom Liammel.
- Hát ez még nekem is magas - túr a hajába Liam és akkor veszem észre, hogy Őt is pont annyira meglepte a hír mint engem. Legalább most az egyszer szálljon szembe ezzel a paraszttal. Ha az életben valaki jól kitálalna a menedzser úrnak akkor végre észhez térne. Ami persze soha nem fog megtörténni ugyanis a kedves One Direction azt csinálja amit Paul mond. - Miért kellene Macknak hozzám költöznie? - a számból vette ki a kérdést. Szóval neki sem tetszik ez az ötlet pont mint nekem. Mert nekem nem tetszik az már biztos! Én nem akarok Liam lakásában élni.
- Mert így kénytelenek lennétek minden időtöket együtt tölteni - mondja nyilvánvalóan Paul és kényelmesen hátra dől a bőr székén. Oké nekem még mindig nem világos. Ismét két értetlen pillantást kap ezért elkezdi a homlokát simogatni. - Ha így folytatnátok a rajongóknak feltűnne, hogy valójában nem is vagytok együtt. Elkezdenének találgatni és végül azt terjesztenék, hogy Liamnek megint csak egy új futó kalandja volt. Hatalmas botrány törne ki amit nem engedhetünk - magyarázza a legegyszerűbben, Liam felől pedig egy nyekkenés hallatszik ami annyit tesz nála, hogy elképzelte a hallottakat. Vagyis azt, hogy elveszíti a rajongóit Ő pedig mehet a süllyesztőbe ugyanis senki nem lesz rá kíváncsi. Viszlát One Direction, viszlát sztár élete, viszlát minden. - Viszont ha most össze költöztök akkor kénytelenek lesztek mindenhova elkísérni egymást ami egyet jelent a pletykákkal és képekkel. A rajongók lenyugodnak és bele törődnek, hogy Ti tényleg együtt vagytok. - csapja össze a kezét a monológja végén. Én a fejemet csóválom bunkón a mellettem álló Liam meg csak bólogat, hogy mindent megértett.
- Kizárt dolog - csóválom meg a fejem hirtelen és bunkón össze kulcsolom a melleim alatt a kezeimet. Liam szemöldöke az egekbe szökken mikor meghallja a válaszomat. De engem nem érdekel a véleménye. Nem fogok hozzá költözni. Ebbe már nem megyek bele. Nekem van saját életem és tökéletesen jól elvagyok a családommal a szobámba ahol senkivel nem kell osztoznom. - A kamu barátnő még oké, de ez már túlzás. Mégiscsak van egy határ - mondom keményen és felhúzott orral ülök le a székre.
Részemről befejeztem. Ebbe nem megyek bele semmi pénzért.
- Én meggondolnám a helyedben Mackanzie - pillant rám jellegzetesen Paul én pedig az ajkamba harapok. Van valami fura a nézésében, olyan mintha közölni akarna velem valamit. És tudom, hogy mire céloz. A pénzre amit ígért, hogyha segítek neki. De ha most nem bólintok rá akkor oda minden. Nem ad egy vasat sem és akkor feleslegesen volt ez a cirkusz. Feleslegesen szakítottunk Louis-val. Na nem. Ha már ennyit szenvedtem ez miatt akkor nem fogok csak úgy megijedni. Kell az a pénz a sulihoz! - Tudod megegyeztünk valamiben és Te a szavadat adtad! - azt hiszem ez volt a végszó felőle. Vagyis ha nem megyek bele abba, hogy Liamhez költözök akkor Ő nem fizet. Most akkor engem megzsarolt?
Fél szemmel Liamre pillantok aki értetlenül mered Paulra és akkor arra gondolok, hogy megtudja az igazat. Vagyis azt, hogy nem önszántamból segítettem neki hanem azért mert pénz ígértek. És akkor nem csak Louist veszítem el hanem Liamet is mert megutálna, sőt a többiek is. Magamra maradnák, egyedül. Én azt nem akarom!
Akkor viszont nincs más választásom, Liamhez kell költöznöm.
- Rendben van Liamhez költözök, de - állok fel a székből miközben felmutatom a mutató ujjamat, hogy nekem is van némi beleszólásom ebbe az egészbe. - csak rövid időre. Aztán hirtelen  ' szakítunk' és vissza kapom a régi normális sztár mentes életemet. - fejezem be komoran. Liam arcára egy hálás mosoly kúszik miközben bólogat, hogy minden így lesz ahogy én azt elterveztem. Paul is bólint, de előtte még kacsint egyet amit csak én látok. Szóval csendben marad és kettőnk között marad a mi kis titkunk.
Megfordulok és elindulok ki az irodából miközben Liam utánam rohan, de én nem lassítok a lépéseimen. Ideges vagyok és robbanni tudnék ettől az egésztől. Kicsit sincs sok kedvem hozzá költözni ráadásul még ott van az apám is akinek valahogy be kell adnom ezt az egészet.
Csodás napnak nézek elébe mondhatom. Tuti, hogy hatalmas balhé lesz otthon.

***

- Miért akartok ilyen gyorsan össze költözni? - kérdi apa villogó tekintettel mikor nagy nehezen az utolsó harmadik bőröndömet és lehozom az emeletről. Csak a legszükségesebb cuccaimat pakoltam be ugyanis nem tervezem hosszú távra a költözést. Egyébként a családnak akkor adtam be a nagy hírt mikor elkezdtem pakolni. Mondanom se kell. hogy nem fogadták valami jól. Sőt apa totál kiakadt és amint halljátok még most sem száll le a témáról, pedig Liam pár pillanat múlva itt lesz. - Hisz még csak pár hete jártok! - erőszakoskodik tovább. 

Legszívesebben elmondanám neki az igazat, de nem tehetem. Épp ezért nem is nagyon válaszolgatok neki a kérdéseire. Azért neki mégsem fogok hazudni.

- Mert szeretem és minden szabad időmet vele akarom tölteni. - válaszolom egyszerűen, miközben képzeletben elhányom magam. Ezt a nyálas szöveget egy romantikus filmben láttam és ahogy elnézem Jay és a lányok arcát elhitték. Apa azonban még mindig idegbeteg volt. 

- Fiatalok vagytok még az összeköltözéshez. Elsietitek a dolgokat aztán megbánjátok. - kiabálja, de abba is hagyja mert Jay elég kérdően néz rá. 

Tudom, hogy most pontosan anyára céloz mivel Ők is elég korán házasodtak össze aztán ez lett a vége. Egy bal lépés és anya terhes lett velem, apa pedig elvette feleségül. Tökéles szerelem volt aztán hirtelen ez az egész megromlott közöttük. Apa megbánta, hogy nem gondolkozott mielőtt cselekedett, de az időt már nem tudta vissza fordítani. És most itt állva ahogy azt nézi ahogy egy szem lánya is magára hagyja mint a felesége a múltat látja maga előtt. Én is magára hagyom mint anya tette anno, Ő pedig magát hibáztatja. 

Amúgy ha nem így lennének a dolgok és mondjuk ha lenne egy komoly kapcsolatom szerintem nem költöznék össze vele. Szerintem is hülyeség , hisz még csak tizenkilenc vagyok ráadásul gyerek eszű. Apa pedig ezért nem fogja fel, hogy hirtelen miért változtam meg ennyire. Egyik napról a másikra elveszítette a kislányát és kapott helyette egy érett lányt aki arra készül, hogy össze költözzön élete szerelmével. Jó lehet kívülről így néz ki, de én tudom az igazat. Nem változtam, ráadásul nem Liam miatt és nem is fogok. Pár hónap múlva vége lesz ennek az őrületnek és minden olyan lesz mint régen. Bárcsak már ott tartanánk.
- Ezen a döntésemen úgysem tudsz változtatni. - nézek a szemei közé komoran. Fájdalom és csalódottság tükröződik belőlük ezért gyorsan elfordítom a fejem. Nem szeretem ha szomorú. Azt pedig még jobban nem szeretem ha miattam. Ezért is örülök neki mikor csengetnek az ajtón. - Ez Liam lesz! - mondom majd megfogom a két gurulós utazó ládám, de még így is elmarad egy. Szerencsére Fizzy vigyorogva a segítségemre siet így ez a problémám is megoldódik.
Bőröndjeimmel együtt indulok meg az ajtó felé és nyitom ki ahol tényleg Liam áll.
- Szia. - köszön mosolyogva mire én biccentek, hogy induljon már ha nem akar szent beszédet hallani. Azonban a tervem nem válik be mivel mikor a csomagtartóba rakjuk be a csomagjaimat, apa jelenik meg a kapuban.
- Hé, Te David Beckham gyerek változata - apa addigra kiér az autó mellé és szikrázó tekintettel méri végig Liamet aki totál lesápad az apámtól. Na ez most ciki lesz, sőt már az volt. Apa nagy foci rajongó. - Ha meg mered bántani a lányomat, ha megsiratod én esküszöm lefejezlek és azzal fogok focizni! - Liam közel van az elájuláshoz és szerintem ha nem fogtam volna meg a kezét akkor össze is esett volna.
- Apaaaa- sziszegem a fogaim között mérgesen. Azért ez tényleg bunkóság volt tőle így beszélni Liammel. Ő is ember aki semmit rosszat nem csinált.
- Eszem ágában sincs megbántani a lányát. Annál sokkal fontosabb a számomra. - tér vissza Liambe az élet és farkas szemet néz az apámmal. Nem tudom, honnan jutott az eszébe ilyen hihető szöveg, de elérte a célját mivel apa arca megenyhül és sarkon fordult majd ott hagyott minket köszönés nélkül.
Bátorítóan rámosolyogok Liamre aki vállat vont és beül a volán mögé én pedig az anyós ülésre majd elindulunk a lakása felé.
Az úton igaz nem beszélünk semmit, de szerintem nem is baj. Én próbálom feldolgozni a helyzetet, hogy mostantól Liam lakása az új otthonom, Ő pedig dúdolgatva az utat figyeli.
Aztán az autó lassan megáll én pedig kiszállok Liammel együtt és a csomagtartó felé sétálunk. Gondolkodás nélkül megfogom mind két bőröndömet, de Ő elkapja a kezem.
- Hagyd csak majd én - mondja mosolyogva úri ember módjára majd egyszerre akarja megfogni mind két bőröndömet, de miután az egyik majdnem ráesik a lábára a súly miatt, úgy néz rám mint egy nemnormálisra. Nem kérdezte, hogy nehezek-e. Vállat vonok és megfogom a maradék egy bőröndöt és vigyorogva kacsintok felé egyet miközben Ő a másik két bőröndömmel küszködik. - Oké, mit pakoltál Te ezekbe? - kérdezi miközben a lépcsőház felé sétálunk.
- Csak a szükséges cuccaimat. - válaszolom és kinyitom az ajtót majd megengedem Liamnek, hogy Ő menjen fel előttem a lépcsőn, amit pár lépcsőfok után meg is bánok ugyanis úgy megy mint egy csiga. Tudom, hogy a súlyok miatt, de akkor is vicces ahogy szenved. - Na mi van Úri ember, nem megy a cipekedés? - kérdezem röhögve miközben Ő a korlátba kapaszkodik és gyorsan veszi a levegőt. - Csak úgy mondom, hogy ezeket én egyszer már levittem az emeletről lány létemre! - mondom büszkén csak azért, hogy húzzam az agyát.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy ez merénylet ellenem?- pillant hátra rám gyanakvóan, de én csak aranyosan bámulom ezért inkább tovább folytassa az utat egészen a liftig ahova szó szerint bedől.
Persze addigra én már szakadok a röhögéstől, de annyira hogy képtelen vagyok megszólalni is. Liam persze felhúzza az orrát, hogy egy csaj így lealázta ezért nem szól semmit. A lakása ajtajához érve megkönnyebbülten sóhajt fel és nyissa ki az ajtót.
Egy kissé félve lépek be utána míg Ő tök természetesen veszi le a cipőjét. Voltam már nála csak éppen akkor nem érdekelt. Míg most itt állok és azt sem tudom, hogy hol mi van.
- Vetkőzz le és megmutatom, hogy mit hol találsz. - mondja kedvesen miközben a kabátját húzza le magáról. Követem a példáját, de mikor a cipőmet húzom le felugrok mert egy kutya rohan felém és letámadja a lábamat az ugrálásával. Felsikítok, de nem a félelemtől hanem az örömtől és attól, hogy milyen cuki. Imádom az állatokat és ez a kutya zabálni való. - Loki! - szól rá Liam és lehajol majd felveszi, hogy hagyjon engem békén. Persze ezért egy csúnya nézéssel jutalmazom.
- Most miért vetted el Tőlem? - teszem csípőre a kezeimet de még mindig mosolyogva pillantok a kezében tartott kutyára aki épp az arcát nyalogassa.
- Azt hittem, hogy félsz tőle - mondja csodálkozva Liam, de mikor meglássa, hogy már a puszta nézésemmel meg tudnám zabálni a kutyáját rájön, hogy ez nem igaz.
- Imádom a kutyákat - mondom mire Ő végül leteszi Lokit az pedig boldogan ugrál tovább. Liam úgy látszik örül neki mert úgy vigyorog mintha előre hozták volna a Karácsonyt.
Mikor kellő kép kifáradtam Lokitól, Liam intett a fejével, hogy kövessem mivel meg akarja mutatni a szobámat. Követtem és a folyosón benyitott az első szobába. Ez a terep ismerős volt ugyanis alig pár hete már jártam itt.
- Egy vendégszobám van szóval nincs válogatni valód - mondja zavartan és benyit az egyszerű mégis annál szebb szobába. Persze szokás szerint még az ágy is hatalmas és a kilátás is gyönyörű. Mit vártam hisz ez Liam Payne lakása. - Az én szobám pontosan veled van szembe szóval ha bármi problémád adódik...
- Liam! - szólok rá nyersen mivel olyan mintha egy ovissal beszélgetne. Látszólag zavarba jön mivel a hajába túr és lesüti a szemeit. Szótlanul álldogálunk mikor korogni kezd a gyomrom. - Asszem éhes vagyok. - mondom egy kissé kellemetlenül. Liam rögtön felkapja a fejét mosolyogva.
- Rendeljünk pizzát? - kérdezi, de én hevesen megcsóválom a fejem.
- Nem akarom, hogy rám költsd a pénzed. - mondom keményen és elindulok a konyha felé. Komolyan nem akarom, hogy rám költsön. Hisz már így is rengeteg mindent kaptam tőle. Ott volt a ruha a díjátadóra a cipő, na meg a bakancs is.
A konyhába érve azonban megtorpanok mivel semmi ehető kaját nem találok. Csak nézek körbe majd megindulok a hűtő felé. Mily meglepő, hogy az is szinte tiszta üres. Látszik, hogy rendelt kaján él napi szinten. Végül a hűtőnek az egyik polcán megakad a szemem egy joghurton. Persze, hogy rögtön kiveszem és büszkén felmutatom az ajtóban álló srácnak.
- Van kajám és még csak költened sem kell rám - mondom mire Ő lesüti a fejét és még így is látom, hogy a szája csak felfelé görbül. De nem érdekel jóízűen teszem bele a kanalat a számba.
- Hónapok óta lejárt. - röhögi el magát végül mire az én pupilláim kitágulnak és rögtön a mosdóhoz ugrok majd kiköpöm a számban tartott joghurtot.
- Fúj. - mondom undorodva miközben Liam a hasát fogja a szerencsétlenkedésemen. Akkor mégis csak éhezni fogok.
- Legalább most vissza kaptad a bőröndös merényletedet. - egyenesedik fel miközben a szemeit törölgeti. Az nem is volt merénylet.  Én nem mondtam neki, hogy vigye helyettem. - Pizza ?
- Legyen de - egyezek bele sóhajtva mivel tényleg éhes vagyok és ezek szerint Ő is. - Holnap kora reggel elmegyünk és bevásárolunk.
- Igenis főnökasszony. - bólint rá vigyorogva közben előhúzza a nadrágjából a mobilját, hogy tudjon kaját rendelni.
Az est hátralévő része elég jól telik. Én az új szobámat rendezem be a magam stílusa szerint, míg Liam az ágyamon ül és épp twitcamot csinál a rajongóknak. Így aztán mostanra már az egész világ tudja, hogy össze költöztünk. Hurrá! Paul boldog lehet, hogy bevált az elképzelése.
Éjfél lehet mikor bele dőlök az ágyba és rögtön el is nyom az álmom aminek örülök mivel így nem jár az eszem állandóan Louison és azon, hogy mit fog akkor csinálni ha találkozunk.
Reggel a Nap sugarai ébresztenek és egy hatalmas nyújtózkodás után kómásan indulok be a fürdőszobába. Kissé kényelmetlenül érzem magam az új környezetbe ezért viszonylag hamar elkészülök. Felöltözve lépek ki a szobámból és indulok el megkeresni Liamet. Nem kell sokat keresnem ugyanis rögtön megtalálom a játék szobába. Igen, van neki játékszobája ahol egy hatalmas plazma Tv áll, hozzá illő kanapéval, csocsó asztallal, meg videó játékokkal. Világsztár megengedheti magának ezt a luxust.
- Jó reggelt - huppanok le mellé a kanapéra miközben Ő épp videó játékozik, de mikor észre veszi, hogy társasága akadt rögtön kikapcsolja pedig nyerésre állt.
- Jól aludtál? - fordul felém mosolyogva. Én miközben hatalmasokat ásítozok, Ő totál felfrissülten üldögél mellettem. Én ilyenkor még aludni szokok, de ma ha akarnák akkor sem tudnék. Egyrészt azért mert még hozzá kell szoknom az új környezethez, másrészt azért mert el kell mennünk bevásárolni.
- Eléggé - vonom meg a vállam egyszerűen. - Ugye nem felejtetted el, hogy tegnap este megbeszéltük azt, hogy elmegyünk vásárolni? - kérdezem.
- Akár már indulhatunk is. - áll fel majd az asztalról elveszi a kocsi kulcsát, megsimogassa Lokit és már húzza is a cipőjét. Én is követem Őt majd tíz perc múlva már az autóban ülünk egy bevásárló központ felé tartunk.
Fél óra múlva mikor leparkol meg sem lepődök, hogy ismét London legnagyobb élelmiszer központját választotta. Már hozzá szoktam, hogy Ő mindent megengedhet magának. Mondjuk szerintem olyan tök mindegy, hogy hol veszünk kaját.
Az üzlet elé érve kihúzok egy bevásárló kocsit és indulhat is a nagy bevásárlás. Amit én nem úgy terveztem ahogy végül alakult.
Nos ugye a sorok közé érve kikötöttem, hogy csak a legszükségesebb ételeket vegyük meg amikre tényleg szükségünk van. Aha persze, én ezt így gondoltam azonban Mr.Szupersztár nem. Tele pakolta a kocsit egy csomó édességgel, cukorkákkal, csokikkal és amikor szóvá tettem neki, hogy ez nem igazi kaja, duzzogva bele dobott egy müzlis dobozt aztán magamra hagyott. Először örültem neki mert így legalább nyugodtan meg tudtam venni azt amire szükségünk van.
Megrakott kosárral indultam el a keresésére mivel kicsit sem tetszett, hogy csak úgy felszívódott. Lehet, hogy megismerték a rajongók és épp most tépik ketté.
Nagy szart. Liam a ruha részlegnél volt és mikor észre vett, vigyorogva nézett rám.
- Nézd mit találtam! - és az arcomba nyomott egy kisgyerekeknek való Batmanes zoknit. A szemöldökeim az egekbe szökkentek és egyszerűen képtelen voltam szavakba önteni a gondolataimat. Esküszöm kezdek kételkedni benne, hogy Ő húsz éves. A viselkedése alapján még oviba való. - Kell nekem. - mondta mire én felröhögtem. Kell neki egy zokni ami nem jó rá, hisz rá van írva a csomagolására, hogy öt éves korig. Mégis hova húzná fel? Az ujjára?
- Ezt ugye Te sem gondoltad komolyan? Ha nem látnád a gyerek részlegen vagy és ez a zokni kicsiknek való, nem pedig akkora tahóknak mint Te vagy. - emelem fel a hangomat és ki akarom venni a keze közül a zoknit, hogy tudjam vissza tenni a helyére, de Liam nem engedi. Túl erősen szorítja.
- De ez Batmanes és nekem tetszik - pislog rám kiskutyaszemekkel és reméli, hogy ezzel a nézésével meg tud hatni.
- Majd veszel magadnak máshol ahol lesz rád való. - csóválom meg a fejem és egy határozott mozdulattal kiveszem a kezéből a zokni és vissza teszem a polcra. Liam lebiggyeszti az ajkait és valami érthetetlen nyelven kezd el hisztizni. Istenem mit vétettem?
- Undok vagy. - mondja felhúzott orral.
- Te pedig gyerekes. - vágok vissza és el akarok menni, de a kocsi nem mozdul. Na vajon miért? Igen pontosan azért mert Liam rajta áll és nem úgy néz ki aki le akar róla szállni. - Liam! - szólok rá és kezdem már tényleg elveszíteni a türelmemet. Azonban az említett nem mozdul. Így aztán dühösen kezdem el tolna a dögnehéz kocsit, Liammel együtt. Á, kicsit sem néznek hülyének, csak szinte mindenki vissza fordul, Liam pedig élvezi.
Oké tudom, hogy csak engem szívat, szóval ezt most vissza kapja. Egy határozott mozdulattal megállítottam a kocsit, mire Ő elveszítette az egyensúlyát és lefordult majd szitkolózva fogja a seggét.
- Bocsi - vigyorgok rá bájosan, Liam pedig feláll majd megereszt felém egy gonosz pillantást.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élveztem, mert élveztem. És szívesen megismételném még egyszer...